Budapest XVIII. kerülete - Pestszentlőrinc, Pestszentimre – két önálló település egyesítésével, 1950-ben jött létre.

Településtörténet

Budapest XVIII. kerülete - Pestszentlőrinc, Pestszentimre – két önálló település egyesítésével, 1950-ben jött létre. A Belvárosból nézve az Üllői út másik végén, a Duna bal partján terül el, dombos felszíne kelet felé emelkedik, bizonyos pontjairól egész Budapest látható. 2011-es adatok szerint 98 400 ember él itt 3860 hektáron, két nagyobb városrészben, 22 önálló elnevezést viselő lakónegyedben. Ez Budapest 5. legnagyobb lélekszámú kerülete. (A lakosok aránya: Pestszentlőrinc 79%, Pestszentimre 21%). A két városrész között terül el a Péterhalmi-erdő. Ide futnak be az ország dél-délkeleti részeiből a fő közutak és vasútvonalak.

Külön figyelmet érdemel a ferihegyi légikikötő, mely a főváros és az ország egyetlen nemzetközi repülőtere, valamint az Országos Meteorológiai Szolgálat Marczell György Főobszervatóriuma.

Pestszentlőrinc – Pestszentimre területe már a népvándorlás korában is lakott volt. 1332-ben, a gyáli határjárást rögzítő oklevélben említik először Szentlőrincet és a környező birtokokat, kisebb településeket, többek között Kormányost, mely a mai Pestszentimre területén volt. A török hódoltság alatt a terület teljesen elnéptelenedett. A 18. században I. Grassalkovich Antal szerezte meg a területet. Szentlőrinc-pusztán majorsági központot alakítottak ki az 1762 körül épített, ma is látható kápolna (kerületünk egyetlen műemlékjellegű épülete) mellett. 1799-től Szentlőrinc- és Péteri-puszta bérlője Mayerffy Xavér Ferenc lett. A pesti polgár fejlesztette a birtokot, a főváros nemzetközi repülőtere a „Ferihegy”-en, szőlőskertjének helyén épült. 1814-ben katonai parádét rendeztek Szentlőrinc-pusztán. A porosz, orosz, és Habsburg uralkodó a mai Gilice tér környékén emelt „Gloriette” kilátóról szemlélte az eseményeket.

A XIX. század második felében a főváros, Budapest, és az épülő vasútvonalak alapozták meg a mai települést fejlődését.

Az 1870-es években a Szentlőrinc-pusztai tölgyerdőben elegáns nyaralótelepet építtetett gróf Lónyay Menyhért miniszterelnök. A villasor pihenőhelyül szolgált a kor számos jelentős személyiségének, köztük volt báró Eötvös Loránd politikus-fizikus, aki kertjében kezdte meg híres szabadtéri torziós inga kísérleteit és Margó Tivadar, az örökléstan kutató-biológusa.

A település más részein a magyar folyószabályozás kiemelkedő alakja, Herrich Károly, valamint az országgyűlési képviselő, nemzetközi hírű istálló tulajdonos, Szemere Miklós kezdte meg a parcellázást, telkeiket elsősorban a kisebb pénzűek vásárolták meg. A még szegényebbek a mai Pestszentimre területén lévő Soroksárpéteriben találhattak olcsó házhelyet.

A vasútvonalak és Budapest közelsége kedvezett az ipari fejlődésnek is. A XIX. század 1870-es éveitől téglagyárak, majd több textilüzem, hordó-, kocsilámpa-készítéssel, fémfeldolgozással, autó- és repülőgép-karosszériák összeszerelésével foglalkozó gyár, üzem létesült a településen.

Pestszentlőrinc 1910-ben önálló nagyközséggé, majd 1936-ban megyei várossá vált. Az 1940-es évek elején kezdődött meg a repülőtér építése, mely azonban csak 1950-től szolgálja a polgári repülést. A kisebb Soroksárpéteri lassabban fejlődött (nagyobb üzemek, gyárak nem települtek ide), 1930-ban vált önálló nagyközséggé, majd felvette a Pestszentimre nevet.

A második világháború miatt az intenzív fejlődés megrekedt. A két település lakóinak nagy részét a közeledő front elől kitelepítették, sokan csak 1945 tavaszán térhettek vissza otthonaikba.

1950-ben Pestszentlőrincet és Pestszentimrét a főváros XVIII. kerületeként Budapesthez csatolták.

A főváros részeként településünk egyre városiasabb arculatot öltött. Növekvő gyáripar (Lőrinci Hengermű, Lőrinci Fonó) és a repülőtér intenzív fejlesztése jellemezte a kerületet, a mezőgazdasági területeken lakótelepek (Lakatos, KISZ) épültek, jellegzetes középületekkel. A 1970-es és 1980-as években készült el a bezárt téglagyár helyén a sportcsarnok, majd az új szakorvosi rendelőintézet, és a könyvtár. Ugyanekkor épült fel a Havanna-lakótelep is, majd az ’80-as évek végén még két újabb lakónegyed építése kezdődött meg.

A XVIII. kerület nagy zöldfelületei, széles utcái, rendezett parkjai nyugalmas környezetet biztosítanak az itt élőknek. A nagyobb részben kertvárosi, családi házas, részben villatelep jellegű beépítés mellett 6 modern lakótelep, több lakópark határozza meg településünk arculatát.

Mindkét településrészen folyik a városmag kiépítése. A ‘90-es években megszűnt gyárak, üzemek, a két laktanya helyén ma lakóparkok emelkednek. A 3 művelődési otthon mellett több könyvtári fiók, a múzeum; számos óvoda és iskola, 8 katolikus és 5 református, valamint evangélikus, unitárius, izraelita, baptista és még számos kisebb vallásfelekezet egyházközsége; két sportcsarnok, a Vilmos Endre Sportcentrum, több uszoda, a Bókay-kertben kerékpáros akadálypálya és műfüves sípálya szolgálja ma Pestszentlőrinc és Pestszentimre lakosait.

Forrás: 18kerterkepen.hu